A mágnesről
Egy kis fizika
Talán mindenkinek rémlik még az általános iskola éveiből, hogy a Föld mágneses erőtérrel rendelkezik, felsejlik az északi és déli pólus fogalma. Azt már kevésbé látjuk világosan, hogy milyen hatással van ránk ez az erőtér, illetve ennek hiánya. A hétköznapi elektronikus eszközöknek is van mágneses erőtere: számítógépeknek, televízióknak, mikrohullámú sütőknek, a ház elektromos vezetékrendszerének, stb.
Az emberi testben is létrejönnek finom kis mágneses erőterek a sejtekben végbemenő kémiai reakciók során, valamint az idegrendszerben. A mágnesség atomi szinten jön létre: a keringő elektronok miniatűr mágneses erőteret hoznak létre maguk körül, és ha elérjük, hogy az elektronok egy irányban keringjenek, létrejön a mágnesség. A mágnesség tehát a vas vagy egyéb anyag összes elektronjának egy irányban történő keringése ellentétes mágneses pólusok között, a pozitív és negatív erőtér egyensúlyával. A mágneses erőterek hatással vannak egymásra, vonzzák vagy taszítják egy másik tárgy elektronjait.
A statikus mágneses erőtér egy energiamező, melyet a benne keringő elektronok mozgása hoz létre. A pozitív és negatív erőtérben ellentétes irányban keringenek, így a kétféle mezőre adott biológiai reakciók is ellentétesek.
Mágnesnek nevezzük azt a tárgyat, melyet mágneses erőtér vesz körül, amely magához vonzza a vasat vagy az acélt. Minden mágnesnek két pólusa van: az északi (negatív) és a déli (pozitív) pólus. Az ellentétes pólusok vonzzák egymást, az azonosak taszítják. Az állandó mágnesek általában vasoxidot vagy neodímiumot tartalmaznak.
A mágnes erősségét gaussban adják meg, Carl Friedrich Gauss német fizikus és matematikus után. 1 gauss nagyjából a Föld mágneses mezeje átlagos erősségének kétszerese. 10 000 gauss pedig 1 Tesla erősségnek felel meg. Ez a mértékegység Nikola Tesláról, egy szerb-amerikai tudósról kapta nevét.
Egy kis biológia
A test sejtjeiben végbemenő kémiai reakciók során miniatűr mágneses mezők jönnek létre. Az idegrendszerben az ingerület-átvitel során kialakuló ionáramlás szintén mágneses mezőket képez. A neuronok mágnesesen pozitívak, az axonok pedig negatívak.
A tudományos kutatások már régen rámutattak, hogy a külső mágneses mezők is befolyásolják az emberi test működését, pozitív és negatív módon egyaránt.
Az élethez mind belső, mind külső mágneses mezőre szükségünk van. A testünk magnetit kristályokat hoz létre, melyek képesek mágnesessé válni. Ezek a vas- és mangántartalmú kristályok megtalálhatók a tobozmirigyben, az orrüreget képző egyik csontban és az idegsejtekben. E szervek és struktúrák tulajdonképpen állandó statikus mágnesnek tekinthetők, melyek mágneses mezőt gerjesztenek.
A test által termelt kristályokat külső mágneses mezők is magnetizálhatják. A test az oxigén- és vízfelvétel során szintén felvesz mágneses energiát. A Föld mágneses mezejében áramló vérünk elektromotoros energiát hoz létre. A mágneses mezők mindezen forrása befolyásolhatja az emberi test működését.
A természetes külső mágneses források csökkenőfélben vannak. A Föld mágneses erőtere az elmúlt 500 évben a felére gyengült. A modern építmények, járművek elnyelik a Föld mágneses erejét, így annak gauss-értéke jelentősen kisebb. Ez károsan befolyásolja az emberi test energiarendszerét. Valószínű, hogy testünk működése az eredeti nagyobb gauss-erősségre optimalizálódott.
Az irányított mágneses mezőt létrehozó eszközök, berendezések számos egészségügyi probléma esetében bizonyultak hatásosnak, mind diagnosztikai, mind terápiás célra.
Egy kis történelem
Az egyik legrégebbi, gyógyászattal foglalkozó könyv, melyet i. e. 2000 körül adtak ki Kínában, a Sárga Császár belső könyvei „mágneses köveket” említ az egészség egyensúlyának helyreállítására. Az ősi Egyiptomban is ismerték a mágnesek erejét.
Kleopátra állítólag egy kis mágneses követ viselt a homlokán, hogy megőrizze szépségét. A hinduk úgy tartották, hogy a haldoklókat észak-dél irányba kell fektetni, hogy csökkentsék fájdalmukat és megkönnyítsék távozásukat e világból.
A görög filozófus, Arisztotelész szintén írt a mágnesek fájdalomcsillapító hatásáról.
A svájci születésű Paracelsus az 1500-as években a test „életerejének” növelésére, befolyásolására használt mágnest, hogy a gyógyulási folyamatok beindulását elősegítse. Így kezelt számos problémát a gyulladásoktól az epilepsziáig. 1800 körül az olasz fizikus, Alessandro Volta elkészítette az első galvánelemet. Ampere, Faraday és mások további kísérletei megállapították az elektromosság és a mágnesesség kapcsolatát.
A 19. században már katalógusból lehetett rendelni mindenféle mágneses terméket: cipőt, övet, sapkát, kenőcsöt. A kiropraktika alapítója, D. D. Palmer masszázstechnikát, a gerinc helyreigazítását és a mágnesek terápiás használatát tanította iskolájában, az Iowa állambeli Davenportban.
Az elektron felfedezése a 19. század végén atomi szintre tette át az elektromágnesesség vizsgálatát. Albert Einstein megmutatta, hogy az elektromosság és a mágnesesség nem két különböző jelenség, hanem ugyanannak a jelenségnek a különböző aspektusa. A kor orvosi tankönyvei alternatív terápiaként említik mind az elektromosságot, mind a mágnesességet, elsősorban mentális betegségekre, de ajánlották görcsök, álmatlanság, migrén, fáradtság és fájdalom ellen is.
A 2. világháború után, a gyógyszeripar fejlődésével a mágnes terápiás használata háttérbe szorult – egészen napjainkig. A tudományos figyelem és az emberek érdeklődése újra e természetes megoldás felé fordul.
Hogyan hat a mágnes az emberi testre?
A mágneses erőtér számos reakciót indít el az emberi testben, mely segíthet a betegségek tüneteinek, okainak felszámolásában. Saját testünk is negatív mágneses teret hoz létre a gyógyulás elősegítésére. Ha a szervezetünk nem működik optimálisan, akár helytelen táplálkozás vagy más életviteli hiányosság miatt, vagy energiakapacitása nem teszi lehetővé a szükséges erősségű mágneses tér létrehozását, fenntartását, az öngyógyító képességünk csökken. Ha külső forrásból mágneses energiához juttatjuk testünket, elősegíthetjük a gyógyulást.
A mágnesterápia az egész testre ható természetes módszer, mely nem juttat káros anyagokat a szervezetbe. Kedvezően befolyásolja az idegrendszert, a szerveket, a sejteket. Élénkíti az anyagcserét, segít a sejteknek több oxigénhez jutni. A mágneses erőtér olyan enzimeket is stimulál, melyek a szabad gyökök elleni védekezésben vesznek részt. Elősegíti a hormontermelődést, többek között a melatoninét és a növekedési hormonét.
Hatékonyan használták már számos betegség esetén: többek között reumás fájdalmak, gyulladások, fertőzések, fejfájás és migrén, álmatlanság és egyéb alvászavar ellen, keringési problémákra, törésekre. Igen hatásosnak mutatkozott duzzanatok, ödémák ellen.
